Nem kis feladatba vágta a zenekar a fejszéjét, amikor úgy döntöttek, hogy 2003-as saját névre keresztelt albumuk után valami újjal jelentkeznek. Az elvárások nagyok, a rajongók lázban égnek, hiszen a 2000-es évek elején a Blink 182 az egyik legsikeresebb pop-punk banda volt világszerte. Most 2011-ben azonban mások a viszonyok, így valami igazán ütőset kell alkotniuk, hogy bebizonyítsák, van itt még helye egy Blink 182 féle csapatnak.
Az eddig napvilágot látott 3 dal, vegyes fogadtatásra talált, de lássuk hogy szól az egész Neighborhoods, mely egy 10 tracket tartalmazó alap -és egy 13 számos deluxe verzióban is megjelent.

Az album kezdet erős, lendületes, csupa fülnek kedves akkord. Az első dal a Ghost On The Dance Floor nekem abszolút a régi blinket idézi, bár van benne valami kis effekt, amelytől  hamisítatlanul felismerhető hogy 2011-et írunk. Egy középgyors dal, melyben Travis dobtehetsége ismét lenyűgöző. A második dal, a Natives kezdeténél már-már végképp kezdem úgy érezni, ez az „ami kell nekem”, pedig még csak alig 4 perce hallgatom a lemezt. Ha az első régi blinkes volt, akkor a második a régi blink legjava, egyedül a refrén kicsit butácska nekem elsőre, de második hallgatásra így kerek az egész! Egyébként ez az egyik legutolsó track, amely felkerült a lemezre, de jelenleg ez az ügyeletes kedvenc a srácoknál is, legalábbis ha lehet hinni Mark Hoppus nyilatkozatának. Ha engem kérdeztek egyetértek, ez a Neighborhoods legütősebb dala.

 Ezután a már jól ismert Up All Night és After Midnight csendül fel, s bár ennyi idő alatt épp megszerethettük ezeket, és nekem is eléggé fülbe másztak ahhoz, hogy megszeressem őket, de elsőre nem okozza ezt az átütő sikert... Főleg az előző kettőt meghallgatva tök érthetetlen számomra, hogy miért az Up All Night lett az első kislemez az albumról…

A Heart's All Gone -hoz írt  interlude nagyon szép (mintha nem is egy blink album lenne), de a rendes verziós is igencsak jól szól.  Aztán az album vége felé haladva sajnos egyre fogy az a lendület, amely az lemez  elején annyira szerethető volt. Egymást követik a dalok, de valahogy egymásba folynak, míg végül el nem süppednek a középszerűség masszájában. Egyedül a Wishing Well volt az, eme hátsó szekcióból, amely ismételten elsőre is megragadott, dinamikus,  pörgős és érződik rajta a kedves kis blinkes őrültség. Bár Mark azt nyilatkozta nem kerültek az albumra “gyenge dalok” és a 13 trackes  deluxe verzió sem “b-oldalas” dalokkal lett megtöltve, ezzel azonban vitatkoznék, mert az album vége felé a trackek nem túl meggyőzőek, talán csak a  MH 4.18.2011 és a Love Is Dangerous az, amit úgy kiemelnék. Egyébként a korábbi hírekben más tracklisteket lehetett olvasni, hiszen eredetileg 20 dal íródott erre a lemezre, és korábban nem ez a 13 volt az, amelyre rábólintottak a srácok.
Összességében egy elég felemás album lett szerintem, vannak rajta jó dalok, jó ötletek, de valahogy az egész nem elég kiforrott még. Persze nem a korábbi blinkes dalokkal kell talán összehasonlítást képezni, hiszen azért érződik az új szelek hatása a lemezen, de talán még így is túl korai volt ez az album megjelenés. Persze ahhoz éppen elég, hogy újra mindenkinek képbe kerüljön a zenekar, de nem ez lesz az, mitől a világ újra blink 182 lázban fog égni. 10/7

T R A C K L I S T I N G:

1. Ghost On The Dance Floor
2. Natives
3. Up All Night
4. After Midnight
5. Snake Charmer
6. Heart's All Gone - Interlude
7. Heart's All Gone
8. Wishing Well
9. Kaleidoscope
10. This is Home
11. MH 4.18.2011
12. Love Is Dangerous
13. Fighting The Gravity
14. Even If She Falls